Vegyél nekem levegõt

nem érdekelnek a fények én látom magam
nem szeretek jó lenni de rossz sem hát így nehéz
tízévesen ökölbe szorult kézzel esküdtem anyám életére
hogy három percig visszafojtom a lélegzetem
Istenem hagytad
még mindig nem fújtam ki a levegőt

nem tudtam hol érek hozzád
nem tudtam mit jelent a fallosz
hogy a bűntudat kézre áll
még a mozdulat közben
bent kell tartani a levegőt

kis karácsony, kis karácsony
nem nő már meg soha
az öröm a bánat a várakozás
a szemem a karom körömdarabok
kartácstűz
meggyóntam ha nem jöttél,
mert én a te feltámadásodat…
szóval vákuum

keresek némi fényt hozzád kellene
ha láttalak is már elfelejtettelek
csak a temetés:
a koporsó szélein kisistergett a télbe
a meleg, a pont negyvenhárom éves levegő
tehát te is

vegyél nekem levegőt






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.