Õsz

1.
Reggel már fázom... igaz,
tegnap még átölelt a nap,
elpirult, s szaladt... El-vérző fák alatt
rőt ravatal: hullt lomb, tavalyi gaz.

Néha-néha meglegyint:
avart kavart a szél.
Erdő-rét halkan elalél...
jő a tél... didergünk megint.

2.
Festi a fákat lágy napsugár,
potyognak színes könnyeik:
szemfödél fáradt földre itt...
Langy légben gyászos varjú száll.

Előkerülnek kóborló cinkék,
szekrények zugába hantolt kabátok;
hűlt kályha gyomrában ébred zsarátnok:
kaparó torkomra meleget innék.

Síelni készül az ifjúság,
hóesést várnak gyermekek...
Őszülő nagyszülő elmereng:
ezt a dalt már nem neki húzzák...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.