Másféle változat


Pénelopé fonalát rágja a moly s az egér,
gyászos szőttese rég macskaszaros, levizelt
rongy. Sokasodnak a szolgák, és mind takarít,
mind kibeszéli a titkok velejét, a halál
titkait. Ithaka népét felkapja Zeusz,
parti fövenyre havat szór, sót szór, köveket  -
Visszatalálni kevésnek bizonyulhat a föld
útjain egy rege, egy másik Odüsszeusz, egy
szebb nő esküje. Nincsen hosszabbra szabott
emberidő. Az elaggott rend isteneit
senki sem őrzi, ha egyszer kiderül, hogy avul
bennük a hajdani tartás; ha szavak, szerepek
tűnnek el éveken át, mindig nyomtalanul -
s épp igazolt igazak nélküli árny a király.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2004. ápr.