Nem éppen konkrét eset
Sokszínű buborék libbent egy szakadék
csendje fölé. Ragyogott abban a lámpavilág.
Éjszaka volt az idők ágya felett, s a magány
lopva eredt a sötét, vértelen árnyak után.
Rejtélyes renegát rejtjelezett. Szavakat
rejtett véka alá. Szólni akartam, alig
szóltam. Alig kerekedtem magamon felül egy
szertelen álom esetlen - még emberi - mély
perceiben. Maradék dallamok és maradék
percek a múlt peremén, éjszínű madarak
tollai közt. Ma is ámítom - igaz - magamat,
s azt hiszem, így lehetett. Mert az más fejezet
volt, már majdnem avítt. Voltak benne csodák,
nyílott benne virág. Földutam is hazavitt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Új Forrás, 2001. febr
Kötetben: Álomház (Pécs, 2003)
Kiadó: Pro Pannonia Kiadó