Felröppen olykor
Felröppen olykor s rámül a por,
Hónom alá szorít józan szagot.
Hogy lennék más mint aki vagyok?
Legyen más a világ, más ez a kor.
Felröppen olykor s rámül a csend,
Mélyről fakad és semmi leszek,
Mint padlás ölében a lenti neszek.
Felröppen olykor s rámül a csend.
Felröppen olykor s rámül a múlt,
Mint ólomba csomagolt idétlen láz
Vigyorog benne a szülői ház.
Sóhajtva röppen fel mindig a múlt.
Felröppen olykor s rámül a vágy:
A lány akit szerettem, úgy szeretett,
Patakban folyt könnye, míg temetett.
Szívemre hanti rög sóhaja hág.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
