A házat már
lebontásra ítélték,
időtlen idők óta
porladt a vakolat.
Az ablakok rég
bedeszkázva,
a múltba tekintő
megvakult szemek.
Az egykori szín már
sehol, csak szürke,
csupasz falak.
Nap nap után,
s már bontani sem
kellett: hang nélkül
váltak el egymástól
a téglák és távozott
a létből, mi távozásra
ítéltetett…
Nem maradt belőlünk
semmi, csak
a szürke falak pora.
