A nagy salakmezõ / [18]
A saját testemmel kezdődik újra minden.
Például ott van a hajnali merevedés.
Volt, hogy a vonaton,
amikor még többet utaztam.
Jobb lett volna,
ha nem indítanak olyankor vonatokat.
A nagy síkság elforog,
mint egy csorba fűrész.
Vissza kell gyűrni a cafatokat,
aztán hátradőlni,
míg el nem kanyarodik alólam a zakatolás.
És akkor látom,
hogy két lakatlan város összeütközik,
és lesz belőlük egy harmadik.
És ott egy utcasarkon,
ha mondjuk boltba igyekszem,
meg kell állnom hirtelen,
mert nem tudok kifordulni a fényből.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A nagy salakmezõ (Pécs, 1997)
Kiadó: Jelenkor
