Vitte sajátmagát keresztül
a létezésen.
A fák összesúgtak mögötte,
de nem értette,
miről is beszélnek.
Kezében maga a kegyelet,
lépéseiben
a tudás megmaradt szilánkjai.
Nem nézett semerre,
pontosan tudta, hogy az a szempár
többé nem pillant rá
a zöld mögül.
