Az érkezés


Titokban érkezett,
még a hold maga sem tudott róla,
pedig az éj minden apró
mozdulatát látta és ismerte.
Veszélyes pillanatok szóródtak szét
a fekete lepel alatt,
de a szemek mindenfelé zárva
maradtak, talán szándékosan.
A fényszilánkok még apróbb
porrá őrlődtek fel,
lassanként elnyelte őket
valami láthatatlan,
feketelyukszerű szívókorong.
Léptei hallatszottak már
ezer mérföldről is, a létezés
mégsem remegett meg belé.
Egyik percről a másikra
ott állt, a hallucinációk táncra
keltek az objektív valósággal,
az éj pedig jéggé fagyott
önmagában…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.