Világkép

Vörös árnyakkal játszó vakolat pereg.
Az óra már nem számolja a perceket.
A vámpír saját szívébe döf karót.
Magát zárja diliházba a Lipót.

Akaratok fonódnak vakon egymásba.
Golyót repít önfejébe a vén pápa.
A keresztek a templomokon meghajlanak.
Cinikusan röhög az élőkön a holt salak.

Felolvadó formák között árnyak parádéznak.
Az egykor büszke versenyló most kehes és vézna.
Abszintos állómámorban lebeg a világ.
Türkiz őrületbe zuhannak a koronák.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.