Hullasápadt pofával

Hullasápadt pofával ült
a monitor fehér felszínével szemben.
Három napja nem aludt,
várta, hogy elérkeznek valami megváltó
módjára fonódó sorok, de csak az unalom
és a depresszió telepedett a kézre
és a monitorra.
Leütődtek időnként a billentyűk,
de szinte önkéntelenül, az agy és a tudat vajmi
kevés szerepet játszott benne.
Szövegszerkesztőre vetült volna valami
gazdag élményvilág, de úgy döntött,
egyelőre mégis absztrakt marad.
Ő pedig csak ült, még sápadtabban,
arca már-már eggyé vált koponyájával,
a hullasápadt pofa már vajmi kevésbé volt emberi,
de csak nem unta meg…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.