Almanach

Éljen! Ez itt a kulturáltság mércéje? Valaki rá-
Köpött e kopott padra a Múzeum Kertben,
Én pedig majdnem beleültem. Öblös nevetés
Dudál az egyik keresztutcából. Elég király
Itt az embernek ilyen korán. Az a tervem,
Valakit ma én is megnevettetek, hogy zenés

Vígjátékká bugyogja szét magát minden
Szürke fal, amit megkértem, hogy takar-
Jon el. Hogy gurgulázzon a torkom mélyéről az, hogy
Finom a kakaós csiga, hogy élek újra!, és innen
Pont látom a napot, mégha csak oldal-
Ról is. Rám süt, és le te sem tagadhatod.

És szépen-lassan átmosnak a tökegyforma reggelek,
Már csak pislákol bennem, hogy mennyire akartalak.
Ajánlott orvosság volt: elfogadtam. Fekszem-felkelek,
Amíg be nem olvadok, mint a macondói aranyhalak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2003/17