Megszállottság


Mindenhol egy arcot látott,
mintha minden apró létszilánk csak ugyanazokat
a vonásokat tükrözte volna vissza.
Áthajtott az éjszakán, az utcai lámpák
fényében ugyanazok a körvonalak
rajzolódtak ki, akár egy sápadt sárgával
megfestett impresszionista portré.
Agyában a soha keringett vadászgépként,
a kilométeróra a pulzusszámát mérte.
Ugyanaz a zene szólt a rádióból, ugyanazok
a pillanatok peregtek le újra és újra.
Egy kanyarnál ugyanaz a mosoly nézett vissza rá
a szembejövő reflektorokból,
ő pedig nem a fékre, hanem
a gázra lépett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.