Szétesés

A tél és a nyár keringőt jártak,
annyira mindegy volt már minden,
odabent ezer hang olvadt egyszerre egymásba.
Menni vagy maradni, nem tudta, egyik fele
erre indult, a másik arra, végül tettek egy kört
és találkoztak.
Milliók zokogtak és örvendeztek,
metszették el saját torkukat és támadtak fel
eszelős Lázárokként,
zengtek dalt a nappal és az éjszaka nyelvén.
Mind ő voltak, egytől egyig, de hiába markolt
a szilánkokba és próbált közülük párat összeilleszteni.
Akár a mágnes, száz irányba taszították
egymást a ködben.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.