grafitéjben
mert kutyák járták végig a csapást,
lábukat véresre, kutatván szaganyomát,
nem lett ismerősebb az éjszaka
körző volt a kezedben és ceruza,
meg talán sohasem bicsaklott,
ez volt a te vonalad, ez lett a formád
az ugatások közötti csöndből
vennél most mintát, elhallgatsz,
készülődsz, szippants hát éjszakádba
a forrástól apró erek kanyarognak,
körbejárni a sebek lüktetését
az otthagyott kutyaszar mutatja az utat
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
