Hív a Rajna

Papa a hóban feküdt, az udvaron.
A hamut vitte ki, vissza hiába vártuk.
Néztem az arcát, a fagyott tetőt,
és örökre megjegyeztem a helyet:
pont egy méterre feküdt a pinceajtótól.
Íme a hely, és hozzá az idő.
Salakhalmok, és a cipőről lehullott
mintás sárdarab.

Jó éjt! nélkül aludt el.
A tévében a Három kívánság ment.
Egy babafénykép maradt utána,
hátoldalán a felirat:
“Homberg am Rhein, 1906”.
Elindulok hát, hív a Rajna.
Víz verődik kőről kőre.
Ich will dich kennen lernen.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.