Endüméon álma

Teremtőm útját járom szakadatlan,
messze, s közel a határtalan vég,
hol mindig állandó, s múlhatatlan,
az újrakezdés, és pillanatnyi lét...

De vannak álmaim, ha a te álmaid is csupán,
gyermekként dalolni a csillagokkal,
arról hogy elmosódik a határ,
s befejeződött a megvalósulás.

Ó mond, mivégre e játszma,
vándorló lelkem nyugalmat hol talál?
Ó mond, meddig tart e lét végtelen álma,
mígnem elszakad egyszer az isteni fonál,
s a Minden-Egyben föloldódva
nem talál ránk többé sem élet, sem halál...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Távoli hegyek önéletrajza (Miskolc, 2007)
Kiadó: szerzõi