Oda-visszapillantás lett ez a nap

Azt meséld el, hogy este van, vagy épp
esteledik, hogy nem akarod megérteni
mások furcsa útjait,
mert dörög az ég, vihar jön, és mintha
enyhén lejtene, olyan a kerti tó vize.

A rezzenetlen tükör és a felhők
így ölelnek kalodába végül:
mint túl nagy test egy alagútban, össze kell
préselned magad.

Tudod, odakint rejtőzik egy város,
szelídebb a fény, de idegenek a szavak.
Arra kényszerít,
hogy lássam: miközben elhagytál,
már mennyire nem akartalak.

Bizonytalanná tesz a nyugalom,
hogy nincs aki kérdezzen,
így elmarad a válasz.
Bizonytalanná tesz a nyugalom,
nem ajánlottam fel magam,
nem tudod, mit válassz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.