Midõn Orbán Ottóra gondolt
Midőn Orbán Ottóra gondolt
„ülsz föl az ágyban hajnali négykor”
Nagy nyári délután lesz
tudom tegnap este szóltak
a végtelenbe elindul
és nem tér vissza egy csónak
a tiszta ész a csónakban
a sarkkörre kirándul
a lényegek a Részletet
választják királyul
sárga tea a folyóban
úgy mentél mintha jönnél
merítőpapír-csónak
kopog a körívnél
csak a léghajóst feledném
Königsbergnél a strandon
puszta prérin a monszun
hagytam beléhajtson
minek folytassam mösziő
moszkitó lábai voltak
tenyeremben lépegetett
amíg rám nem szóltak
Kant mester szoláriumban
engem szólítgatsz engem?
éppen az élei mentén
összehajtott versben
a szó-gyomormosásról?
avar kabar bekavar
fákat borotvál egy
láthatatlan légcsavar
tériszony és téliszony
végül lassan áthalad
a napsütötte sávon
a hasfelmetsző áramlat
Kant mester papírszárnyad
a szememre olvad
pulzál a hó elindul
de visszatér a csónak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
