Hímnős I.

Vagyok egy hímnős törpe rengeteg,
Mindent tudó bealvó ittas-fergeteg,
Egyszerre vagyok tűz, hamu és korom,
Hát elég, ha csak magamat csókolom.

Mert egyformán adok ikrát és tejet,
Zsebben hordalak, mint egy zanza-fejet,
Te törzsi talizmán vagy, én a világ királya,
Ősmagyar vezérek égig érő kopjafája.

Fölmászok magamon, én, a kétarcú Janus,
Más csak Tokaj vesszeje és feneketlen ánusz,
Félúton kidoblak, végleg itt ragadsz a sárban,
Tán lehetsz mandula egy kisebb mocsárban.

Aztán ha fölértem, kezet rázok az Úrral,
Női fogak nyomát örökre bekenem azúrral,
Mindig lesz tükör, terített asztal, villa, kés,
Úgy se érdekelsz, mint a brikett-termelés.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Reflux