Second-hand

[1.]

Nem gondolok arra,
kinek a karjára, nyakára, ölére kerül,
ki simítja végig ujjbegyével,
s hogy vajon ugyanúgy lelkesedik-e
azért, hogy milyen jó vételt csinált,
hogy a sorsának köszöni-e meg,
vagy büszkén kihúzza magát,
"A stílus az ember!" nem gondolok rá
kinek a fülébe, fejébe, nyelvére kerül
miután végleg levetettem.


[2.]

Éveken át hordtuk egymást
vigyázva tettekre, szavakra,
hogy baj ne érje szövetségünk,
véletlen vagy készakarva.

De múlandó a kényes holmi,
s formáját veszíti a kelme,
rólunk is leszakadt végül
szerelmünk végtelenje.

[3.]

Te a régi lányhoz beszélsz,
s fellobban benned a harag,
ha szólok, hogy ismerlek már,
pőrén a díszeid alatt.

Nekem ne bizonygasd folyton,
mennyire más ember lettél,
ellened kellene hinnem, hogy
mindig csak engem szerettél.

Okosan érvelsz, hiába,
meggyűlik veled a gondom,
míg kutató kezeddel küzdök,
a sóhajom visszafojtom.

Tudom a kép mögött ki vagy,
s a csókod régről ismerem,
neked már nincsenek bűneid,
elmehetsz, vissza is jöhetsz.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.