jaj, nem elég már
markom háreme lég, örvény
táncba csavarnak a szálak
tagjaim is mind körbe kaszálnak
romlott hálóikba beúszom
hangtalanul bele báb én is
bota gárda vitéze
elemis szédült mag
nem csúfít törvény ránca
szomjas erő von,
a lakk repedése csupán
a fény becsomósodva
pária pára
má
ma
