Istentelen vers

Ady és Balassi után
Istenről rímelni sután…
No, próbáljuk, baj nem lehet
abból, ha pár sort rendelek
múzsámtól, sőt hozzálopok
néhány gondolatot s okot,
hogy felkértek, meg ilyenek,
s hogy attól meg nem ijedek,
ha lehetetlen feladat
elé állít az akarat.
Marot megír egy szép didit,
s hogy ízlelgetik rímeit,
blasont erőltet, aki lát,
és: megírják a vaginát.
Ha régen ilyen megesett
- és példám nem túl keresett -,
belátható, hogy működik,
ha kihívások üldözik,
ki verset írni sose rest
- hisz kap érte pár ezerest…
„Istenes vers” – de mi is az?
Miért emez vagy mért amaz
A Szó, mely önmagához szól csupán
Balassi előtt és után?
Témánk elhanyagolható,
célunk a teljes, tág való;
s hogy nyersanyagnak mit keres
a költő, gyakran semleges,
a termőföld a nyelv maga;
s egy Fény, amelyre nincs szava,
öröktől fogva hatja át
parányi verse ritmusát.
Ha dal a dal, csak „Istenes”:
a félelemtől véreres;
ám legyen „Istenes” a dal
- vagy legyen fényes ravatal,
hol az ihletett öntudat
már magán-túli Ént kutat -,
az Istenhez szólni csupán
- Balassi előtt és után,
Orbánig, Rákos Sándorig -:
módunk ha volt is rá, alig.

Az Önös Érdek mit kiván:
szűnjön az Örökös Hiány.
Ezért csodás a mozdulat,
mely teremt teremtő Urat,
hogy mégse legyen egyedül,
ki kotta nélkül hegedül.
Az „atyai” nem szeretet:
személytelen közöny a tett,
mi föntről ível mélybe le,
s csak tisztaság az érdeme.
Ady és Balassi után
Istenről rímelni sután…
s még csak meg sem szólítani
az űr-örvényt, mely mértani
pontossággal bolygókat rendez el,
s ha kérdezik, hát nem felel;
vagy véletlennel rejtjelez,
s tán apró örömet szerez,
mi bólintunk, hálálkodunk,
s „Ő” megdicsőül – általunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Sehova tanúja (Budapest, 1998)
Kiadó: Tevan