Meghalsz, nagyi

a jövő héten meghalsz
nagymama már csak ötöt  
kell aludni

majd aznap megint én leszek veled
hogy anyám aki hetek óta ápol
álomra hajthassa fejét

hajnalonként fulladsz
zihálni fogsz  
mire gyorsan ablakot nyitok  
s a törülközőt lengetem
hogy úgy érjen az ágyadig a levegő mint friss hajnali szél

ha a jövő héten meghalsz  
eladjuk az andrássy úti lakást
pedig most hogy felépült a családi ház  
már nincs is a pénzre szükség
tíz évvel ezelőtt még milyen jól jött volna  
de te kigyógyultál a rákból
nagyi
mert más örökséget  
nem csak egy lakást
hanem a hosszú élet génjét is rám akartad hagyni
s a száz évhez közel most ezt adod nekem

és milyen sokat tanulok itt nálad  
amíg vigyázok rád
megtanultam sállal a szememen aludni  
hogy nézhesd a tévét de meghalljam
ha baj van s rögtön újra el tudjak aludni
majd felébredni  
aztán aludni megint
ezért fogom meghallani öt nap múlva is
hogy nem kapsz levegőt
ölben viszlek  
a nyitott ablakhoz  
ahol a lábadra állsz majd
hajnali fél négyet fog mutatni az órám
csend lesz és sötét
csak a szemközti házban virraszt  
egy-két álmatlan öreg
olvasólámpáik sárga fényében  
lassan motoznak majd
meghalok kiáltod feléjük  
MEGHALOK visszhangzik az utca
de senki nem felel és  
egy öreg se néz fel  
a mi ablakunkra  
úgy látszik hogy nagyot hallanak
ekkor az ablakpárkányra fogsz roskadni
de én a hónod alá nyúlva  
tartalak itt vagyok mondom  
közben a nyakadba fúvok
izzadni fogsz
fújom nyakadba a levegőt
hogy jobb legyen neked  
ám egyre jobban rám nehezedik a súlyod  
a fejed lassan lehorgad  
de az ablakpárkányt  
nem engeded el
itt vagyok mami
s egyszer csak
elengeded  
a párkányt  
és lassan  
a záróizmaid is  
eleresztenek
és kezdesz  
összecsuklani  
de én tartalak
csak már nem mondok semmit  
és nem lehelek a nyakadba se már
így fogunkállniállniállniolyansokáigmígcsakelnem
fáradokmígcsakúgynemérzemhogymostmárleszakad
akaromsnemgondoloksemagyermekkoromrasema
fiatalkorodranemleszazagyambanmáscsakazsibbadt
semmisolyansokátartalakígymígelnemfáradokamígcsak
aztnemérzemhogymostmárténylegleszakadakarommert
akkornemfogjuktudnielkerülnilekellhogyültesseleka
parkettáraaholvagyunkmertülvetovábbtudlaktartaniélve
mintállvacsakhátahátamugyeahátammertegyidőután
bárhogykésleltessemisdelekellhogyfektesselekannyira
fájnifogahátamhogymajdekkorbocsátalakel

a jövő héten öt éve hogy meghalsz
nagyi de látod azóta is élsz még és most
hogy leírtam ezt az utolsó sort már leszel is  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.