Üres üveg áll
az asztalon.
Benne valaha sör,
lényeg, fantázia.
Most már csak áttetsző,
lényegtelen
szilíciumkristály, ami
cinikusan kukkolja
a piás diákok
szenvedését, magában
naplót vezetve a
látványról.
Átlátszó üvegbe vésett,
értelmetlen
naplójegyzetek
őrzik az igazság
foszlányait,
míg a megmaradt
sörcseppek
érzésszilánkokat
fojtogatnak kacagva.
