Karcag, '79 tele
itt sárga ködökben úsznak
nem rózsaszínűek a hajnalok
a fák ittmaradtak túsznak
hó ropog fázós angyalok
koccanó foga közt a múlt
karaj kenyér morzsánként tűnik el
most virradt máris bealkonyult
nem bánom mindent tűrni kell
az éjszaka sodrott kötél
kolompol bádogcsillagon
nyár közepéig tart ez a tél
zúzmara ül a paplanon
a paplan alatt fekszem én
csikorgó csontjaimat számolom
angyalok s karaj kenyér
sárga köd minden hajnalon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.