Mikor nem hiszi
Ferencz Győzőnek
Az együttlét komor eksztázisa
ezen nem segít, sem a szép akkordok,
sem a napfénybe tartott arc derűje.
A nehézkedést könnyűvé nem oldja
a figyelem míves szétszóratása.
Mert nehéz, és elnehezül a tag,
mert súlyok húzzák a látást, a lépést,
és megroppan a finom horizont,
és nincs hívás az ezüst sivatagból.
Kockákra lassult létezés marasztal –
minden más nincs. Ragyog a rémület:
a tárgyaké, a testeké, a tömbé,
ami az élő, mikor nem hiszi
a túlvilág anyagtalancseréjét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Amsterdam blue (Budapest, 2005)
Kiadó: JAK – L'Harmattan Kiadó
