Újévi improvizáció

Emészthetetlen táplálék, lassulsz,
elakadsz (homorú, nyálkás bélcsatornák
az utcák). Elkotratlan hóba
gyűrődik az autó, hazafelé viszed.
Ezután minden így marad,
jéggé tömörítve sok elrohanó súlytól:
árokba roppannak, akik bátrak.
Így miért szeretni? Lámpánál
nem állítod le a motort,
csak az ablakot tekered fel.
Persze, most itt állsz mégis, 'mint' a halál,
halszálkás télikabátban,
mert jogosítványod csak ebben a versben lehet.
De minden hasonlat sántít,
hát hasonlítsd magad a sántához,
és hazudj kutyamód,
hogy utol ne érjenek,
pedigréért, pórázért!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Belsõ Robinson (Budapest, 1994)
Kiadó: JAK – Pesti Szalon