DAL, amit nem kell komolyan venni - a semmirépa után szabadon

Potens apa s csodás anya gyermekeként születtem Bugyiban.
Mára felnőttem, a szomszédban éppen buli van.
Apám már ellátta azt, mit a Természet rárótt:
Vett nekem szombaton negyed kiló rágót.
De lassan eszem, hogy maradjon, mert még a végén api berág,
S egy éles késsel minden húst a csontvázamról levág.
Előkerül vesém, tüdőm, lépm, méhem ?!, májam;
S az izmok között jól megbúvó, nem létező hájam.

Fehér háj,
vörös háj,
Tót Mihály.

P.S.: - Menj a francba! - mondja Dezskó, és vidáman rám nevet.
            Mit tehetnék? - kényszerből - visszanevetek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.