Soron kívül
"Az út mellett való patakból iszik, ezért emeli fel az ő fejét." (Zsolt.110,7)
Roppant alakra nő a sor, amíg kívül megyek
Nyakigláb platánok alatt tűnődöm, nem sietek
Olyan mindegy már, árnyékom úgysem ereszt
Iszapba süllyedve dőlök el, akár a sírkereszt
A csendtől megriadt hírvivő szalad az első jelre
Átveszi szelíd helyed, mintha békéről énekelne
Csapat közelít, csontvázak
fénye vakít a szalmán
Büdös rongyokban vacogunk
az emberi mocsok legalján
Szám formázná önfeledten
kimondani a szót: Szeretlek.
Szavam nem segíthet rajtad.
Behorpadt természet mélyén
Ember: felejtsd el hatalmad!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
