Mocskos félkonkrét létezõk...
Mocskos félkonkrét létezők zörgetik
az absztrakt ablak törött üvegét.
Nem nézek ki, tudom, ezek már
megint azok…
Jönnek, jönnek, jönnek,
mint a veszett medve,
állandóan,
de mi végre?
A kérdőjelek
őrült módjára hullámzanak
abban a kocsonyás valamiben,
amit a biológia meg más
természettudományok agy névvel illetnek.
Végtére is csak egy elnevezés…
Aztán valaki hirtelen lehúzza a függönyt.
Fekete. Fekete. Fekete, áldott fekete,
semmi más, csak a mindent átölelő,
örvénylő feketeség…
No meg a nihilista, fehér lapok,
amik a feketeségben szintúgy
koromfeketék.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
