Rakpart

    az esti órák poharai és cigarettái után a folyóhoz
    érkezünk, szédülő tekintettel, de biztos lábakon.

1. szájtátva nézzük a testet a partnak vaskorlátain.
    csuklóján nem lüktetnek a kábelek.

     ki mondta, hogy elmenekülünk? jár a tisztelet:
     mellettünk elkullog, hozzá érkezik.

2. zsebre vágtuk, amink csak van, és belekapaszkodunk
    erősen. hasonlítunk a férfira, a szótlanság mindenképp
    közös vonásunk. hazafelé nincs mitől félnünk, mégis

3. bízunk benne, hogy nem mi kényszerültünk ilyen
    élettelenül a vaskorlátra csavarodni






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.