Vártalak...

Vártalak...
talán örök időktől fogva
Téged vártalak -

és hazudtalak magamnak
számtalanszor...
          vándoroltam vélt utakon,
          botlottam rögbe, kőbe,
          betévedtem vad erdőkbe,
          tüske szaggatta lábam,
          nyugalmat nem találtam -
csak hazudtalak magamnak
számtalanszor.

Kerestelek...
talán az idők kezdete óta
Téged kerestelek -

és hazudtalak magamnak
számtalanszor...
          hánykolódtam lét-tutajon,
          könnyesők áztatták arcom,
          vívtam kegyetlen harcom,
          tépázták lelkem jégszelek,
          nem tudtam hova megyek -
csak hazudtalak magamnak
számtalanszor.

Szeretlek...
tudom, örök időktől fogva
Téged szerettelek -

bár hazudtalak magamnak
számtalanszor...
          most igazzá lett a szó,
          a múlt már távolba tűnő,
          kisimul kezemben az idő,
          kiegyenesednek az utak,
          szemem a jövőben kutat -
bár hazudtalak magamnak
számtalanszor...

most végre megtaláltalak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.