elmúlás

szeretnem kéne e korai hajnalokat,
hold-tehenet fej az öreg néne,
kökény szemében fáradt mosoly mulat.

az égen fölborult tejeskanna-csillagok,
nagy üstbe hullt fényük földre forr,
és színezüst ködként fölragyog.

alant sarat dagaszt, szekérkerék nyű rossz hegedűt,
kőlovát ostorozza paraszt,
abrak-malasztot oszt, édes-keserűt.

megáll, tétován mereng, majd suhintás sejlik
kaszája élén halál dereng,
már hajlik a fű, selymes sikolya ide hallik.

szeretnem kéne e korai hajnalokat,
hold-tehenet fej az öreg néne,
kezében sárguló köténye, s nézi az utat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.