Illúzió
Söre mögül bólint egy alak,
hogy alázat: biccentek, hogy így van,
a társaság ma este többször megette
sztorimat egy nővel, azután kihányta,
csak védeném becsületemet. Tudom,
a türelem, mint a sofőré a taxiban:
„Uraim, végre mondjanak egy árat!”
Mondok: kurva nagy! az ára annak,
hogy itt maradjak, ahol esténként
a férfiak keze gondtalanul blúzokban
tűnik el, ahol persze dunakorzó, lánchíd,
sör és cigaretta, mégis: ahol olyan
baljósak lépteink.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
