Plüssmacska

Lábam széles pallón pihen,
Jártom puha, hajóm ringó,
Város láttán dobban szívem,
- Hazatért hát a vén dingó!

Kilépek a törmelékre,
Sarkam alatt kavics fordul,
Lerogyok egy kitett székre,
Hátam mögött kutya mordul.

Tizenhat év telt el (ó múlt!),
Mióta nem láttam Hazám,
A sorsom is jobbra fordult,
Nem hiányzott semmi, az ám!

Nem hiányzott, csak a macska,
Az sem igaz, csak plüss szegény,
De az élet igen csacska,
Olykor szép, máskor rémregény.

Házam kapujához érek.
Omladozik, málik, rohad.
Nyomot hagytak rajt' az évek,
S az itt lakó siserehad.

Belépek az előtérbe,
Sötétebb, mint amit vártam,
Itt játszottam oly sok éve,
Önfeledten kiabáltam.

Felmegyek az emeletre,
Lépcső recseg igen közel,
Ledőlök egy kerevetre,
A porfelhő körülölel.

Fenn a padlás, tágas-fajta,
Ott fekszik a plüssmacska is,
Vastag portakaró rajta,
Porban "lába" és "karja" is.

A plüssállat fölött állok,
Arcomon gördül egy könnycsepp,
A sírástól alig látok,
S nem lesz terhem sokkal könnyebb.

Anyám adta, nagyon régen,
Anyám adta, ki már nincsen,
Anyám, ki meghalt múlt télen,
Tőle ez utolsó kincsem.

Lehajolok a kis tárgyért,
Lelkem zokog, lelkem sikong,
Felfedezek egy cintányért,
Könnyem rajta hangosan kong.

Így ér véget történetem,
Sötét padlás, porban állok,
Emlékekből áll életem,
Porfelhőn túl mit sem látok.

2007.05.16.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.