Vakfények

(Stephen King: "Az" c. műve nyomán)

A lyuk sötét volt, s bűze mint
Görény bele. A csend óvatosságra int.
Itt tűnt el Dani.

Sóhajtok egyet, s aláereszkedvén
Nem látszik más, csak tetvek, pára a nedves csempén.
- Gyere csak le! - szól a rém. -
Tapasztald meg vakfényeim.

Beljebb lépek, meg-megcsúszom.
Lábam körül patkányhad ropja táncát.
Megkönnyebbülten súgom:
- A patkány gyáva.
Miféle rém csörgethetné itt láncát?

Csalódnom kell. Csobban-csusszan
Két apró láb. Halkan szusszan
S megjelenik Dani.
Ajkam nyitom - bárcsak tudnám!, -
Mit kellene most mondani.

Oldalas fej, nyaka szegve, szeme csillog.
- Már vártunk rád, sokan vagyunk - hörgi, a mögötte
Lidércfény villog.

A sötétbe suttog a rém.
- Ugye mondtam, meglátod még
Vakfényeim?

Dani megvan / én vesztem el?
Érzem, hogy a válasz közel.
Beljebb lépek, s érzem,
A sötét körülölel.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.