Már tudom

Már tudom, mit jelent e tájék,
darabka föld, hol apám pihen.
Vagy anyai ölt, hogy úgy fájjék
ha majdan őt vállamon viszem.

Már tudom, mit jelent e bolond lét,
kolomp ha szól, miért nem bégetek.
Szívem hiába kéreget reményt,
az éjben élek, mint a gyűlölet.

Már tudom fényre vágyom, ólom szárnyam
kitárom millió lélek termikén.
Ott fenn én hontalan otthont találjak
majd sorsom fizet e hűtlen percekért.

Hisz'szeretlek, akár szó az igazát,
mint hegyet maró ér, ha meghallja
énekelni tenger magzatát.

Akár kék ég a földet, körbe-körbe
Jézust, tizenegyen átölelve,
mint azt az egyet, meggyötörve
hazám.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.