Útravaló
Induláskor néhány jó tanácsot,
és egy kusza térképet kaptam útravalóként;
s most több mázsás zsákot viszek magammal,
mert jó néhányan társamul szegődtek.
Verejtékük kiült az arcomra,
s én hordom ki a bennük megfogant fájást,
mert azt mondták, hogy társamul szegődtek;
kölcsönösen segítek, ha baj van.
Most nem tudják, de azon gondolkodom,
hogy hogyan vegyek végleg búcsút tőlük.
Adjak-e tanácsot útravalóként,
vagy csak hajítsam ki őket egy állomáson?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
