Közelítõ tél

Integetek egy hídról,
csupa véres a város.
Csoda, hogy élek,
azok után, amit
látok, merthogy lángol a
szabadságszobor,
a parlamenttel
egyetemben.
Hideg idő közeleg.
Fagyott agyakat sodor
a szél a körúton.

És én csak integetek a hídról,
egy öltönyös férfi
áll mellém.
Az utolsó könyvemet is
kirántja kezemből,
és a tűzbe dobja:
Valamivel fűteni is kell.
-mondja.
Én meg csak integetek, jaj,
hogy: "Ne gyertek ide fel!"
Tűz ég, de a látszat csal.
Meleg, barátságos arcok
suhannak előttem,
de ez is csak egy
vágóhíd.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.