Távolodom

Hangod selymes, búgó, puha...
s mégis, ahogyan a szót kiejted,
nekem már csupán egyetlen Ajak vagy

Fogak. Csillogók, szépek,
Mint nevető gyöngyfüzérek, s
szád szegletén rajtol egy szarkaláb.

Távolodom

Először húsz centi, azután fél méter.
Kinyújtott kezemmel csupán árnyadat markolom,
eltűnt a vissza nem térő egyszeri alkalom.

Nem jutott más nekem, mint a látvány,
szívbe vésett kép, késhegynyi irgalom.
S egy utolsó, mély szippantás.
Hogy megőrizzem illatod.

Szeretlek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.