Mohabor lotyi
Homolya Tibornak
Korsómban csillogó lotyadék lötyögve beszél.
Hangja bugyogón selymes, mégis idegeimen reszel.
Közöttünk vidáman futkorász a szél.
Szólok a borhoz, s nézem, mit teszel.
Ketten vagyok most a borral,
Ebből született e bordal,
Élesebben vágok vele, mint tízkilós bárddal,
Fát vágok e fegyverrel, Te sebet vágsz a száddal.
Számomra a világ ingatag...
Jobbra-balra mozgó inga-tag...
A kenyérben most nincsen kovász...
Lovat csutakol a lovász...
Ilyesmikre gondolok most,
Eljátszom a faltörő kost.
Ó, te lötty, te lotyi!
Ropog a számban a szotyi.
Figyelj jól, Te bor!
Én egy vagyok, de kettő!
Megérted majd akkor,
Hogy amit írunk, dettó.
Ó, Te bor! Rád nézve magamat látom!
Tollamat zavaros ízekbe mártom!
Nemigen lehet tenmagad megunni
Mikor az ember azonnal meginna.
Nem fojtom beléd bánatom...
Ízedet azután szánhatom!
Inkább... jobb, ha szívem vágod -
Belém fojtom boldogságod!
Előttem felkavart mohabor lotyi,
Mögötte én ülök, annak is kevés...
Megrészegültem, többet nem írok ma már...
De annyit súghatok: lesz következő pohár!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.