... örök életrõl zengnek a sorok ...
Nyári hang szól a késő tavaszban,
az álmos városra boldogság száll,
nem írható le földi szavakkal,
mily frázisokat szaval a zöld nyár.
Örök életről zengnek a sorok,
fülem boldogan hallgatja őket:
boldogok lesznek, kik most nem azok,
s meglelik helyüket az időben…
Csupán egy-két szó keveredik be,
a tükörsima mondatok közé,
mi nem állítást, tagadást sejtet,
utalva rá: véges a létezés…
,,Van nyár, volt és lesz még feltámadás,
ám nem úgy, ahogy képzeljük… talán…”
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
