... egy vak bolondként vágtató trolibusz ...

Fut velem egy trolibusz, de élek.
Az ifjúság lassan lépeget.
Kapujában a huszadik évnek
nézem a lepergő képeket.
Érdekes, mintha már mindent tudnék…
Már sok mindenre bólogatok csak.
Száz tört cserép bennem válik eggyé,
s nyugodt lángokban remeg a holnap.
Ennyi? Pusztán ennyi volna minden?
Egy vak bolondként futó trolibusz,
mire racionális érv nincsen,
és nem tudni, hol ér véget az út…?
A gondolatok jégkristályokká válnak,
míg a lomha szovjet jármű tovább vágtat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.