Az ÉN mennyasszonyom (parafrázis)

"Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba."

Mit bánom? Kívánom! Legyen egy szajha,
legyen érzékien forró az ajka!

Legyen rothadt, száraz Fekete Rózsa,
számomra Ő a tökéletes múzsa

Belseje romlott gyümölcsnek a héja
nekem Ő érett, dús barackok húsa

Mindenkinek semmirekellő kurva
Nekem Ő Szeplőtelen Szűz Mária

Ha millió könnyemben fuldokolnék
Ő csókolja fel mielőtt meghalnék

Ha mindenki kövekkel dobál minket
Ő elém ugrana, felfogná mindet

Ha mindenki kövekkel dobál minket
Én elé ugranék, felfognám mindet

Ha az arcokon csak megvetést látunk
Örülünk, hisz még igazabb lesz nászunk

Szemeinkkel csak egymás szemét látnánk
Nem gyötörne kín, fájdalom, nem fáznánk

Együtt öregednénk, szennyben, mocsokban
Pedig a mennyekben élnénk titokban

Halálunk előtt röhögnénk a népen
Nem tudná senki, hogy éltünk ily szépen

"Meghalnánk, mondván:
>>Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.<<"





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.