Óda a Halálhoz
Esőben állsz.
Pörölyként csapkod a szél egy ablakot.
Nem hátrálsz.
Nem téveszted szem elől a sötét alakot.
Gyilkos ő, az elme gyilkosa.
Öreg kaszás, az éj vándora.
Vajon kinél kopogtat holnap?
Meghalnak az élők, születnek a holtak.
Várod-é, vagy retteged: közeleg a végzeted.
Nem is tehetsz ellene: csak naptárodat nézheted.
Az elmúlással megbékélni nem lehet;
Halálunkig cipeljük a terheket.
S bár ellened, Végzetem, nem tehetek,
Célpontod most még nem lehetek,
Mert van itt egy lány, akit úgy szeretek,
Hogy ez érzést semmi nem töri meg.
Te se tedd ezt, kérem!
Szólok, mikor jöhetsz értem...
1994. október
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.