indulat-menet

Nem mondhatom magam mostanában hasznosnak:
Bámulom, hogy a falról a vakolat pereg,
Jobban mutatna, ha kitapétáznám veled,
Tudnám a helyét minden apró csontodnak.

Semmit teszek, pedig dolgom volna éppen,
Nem adok, nem veszek, levegőt is alig,
Nagyritkán elmegyek a dohányzóasztalig,
Hogy ne legyek olyan bosszantóan tétlen.

Reggelre mindig elfelejtem, mit álmodtam,
Pedig tudom: józan voltam álmomban,
Ez később még talán fontos is lehet,

De most untat ez a kávézaccos délután,
És e meg nem rágott ebédem után
Elindulok, valahová élni megyek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.