minek?

valaki a homokba vési a percet, szétpereg,
odébbtolja a pillanatot
pedig ha várna
menne magától is
ahogy az ágak közt
elvillan a nyár,
a kánikulában szétterül az idő mint aki befejezte
pedig még ötlet sincs,
boldogan teszi le az
összetekert szőnyeget és
költözik be pár tégla közé  

belenyúl a gondolatba, odébbtekeri a képet:
alszik a koldus,
álmában a felhőszakadás
is varrható,
valaki képzeletben
kékre festi az akácokat,
a süketnéma kezével
a sötét csendbe ordít, tankönyvből tanul tagadni, berúgja a kitört kirakatot,
ledobja, újra felveszi,
félbehagyja amit befejezett





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mûhely, 2004