mint óriás dörren át a hegyeken
bekiáltja hideg félelemmel az erdőt
kabátját a városra hajítja
darabokat dob testéből a térre
(a koldus azóta is szedi
a színes leveleket)
utcánkba lépve beveszi magát
a postaládákba és mint
törött szárnyú bogár köröz
zümmögve a tócsa-tükör felett
lopva bekopog ablakomon
én beengedem
pókfonálon szobámba ereszkedik
és mint aprócska csönd
elalszik lassan tenyeremen...
