Két tükör áll
egy szobában;
csak úgy, a kettő
egymagában.
Egy aranyból kiforrott,
imitt-amott barokkot
háta mögött tudó,
mégsem rokokó.
s egy másik
Friss fából faragva
szálkásan kacagja
saját forratlan alakját
sosem látott lakkját.
Ketten ők
faltalan szobában,
ablakon szűrődő
esti félhomályban,
